A mai napon ismételten John J. Sherwood barátomnál vendégeskedem, és ő egy dupla szaltóhoz készülődve megkért, hogy tegyek közzé vendégbejegyzést a blogján. Bár nyögvenyelősen kezdtem el, azért lassacskán belelendültem. Elhatároztam, hogy oly hosszú szünet után csak megkísérlem a blog írást; na nem azért, mert annyira szüksége van rá a világnak, hanem csak azért, mert szeretek beszélni, és ami még fontosabb: írni. Tehát itt ülök az ő gépe előtt, és egy újabb bejegyzésen dolgozom a blogomba. Igazából ami a fejemben járt, nála leírtam; itt nem akarom megismételni magam, aki kíváncsi rá, megtekintheti itt.
Ezen becses alkalmat megünnepelendő, kicsinosítottam az oldalamat is. Az én ízlésvilágomnak jobban megfelel; remélem ezzel az olvasó is így lesz.
Most azonban készülődnöm kell; vár a kötelesség és az iskola. Amikor tudok, ismét jelentkezem. Ja, és egészen biztosan nem nyolc hónap múlva.
