Mesterek és tanítványaik

Ma este elgondolkodtam valamin. Mikor figyeltem a kung-fu tanítványaim mozdulatait, belém villant a felismerés: ezt mind tőlem tanulták. Az ő mozdulataik az enyémek is, ugyanúgy, ahogyan a technikáim az én mesteremét tükrözik, és így tovább. Úgy éreztem, a Nagymesterek a falról figyelnek bennünket, és elégedettek. Ott voltak közöttünk, mert mindaz, amit a tanítványok elsajátítottak, őket, és a régmúlt legnagyobb Mestereit idézik. Ott voltak velünk ma mind, egy kicsiny klubteremben Újszászon, és figyeltek bennünket.
Talán kissé szentmientálisnak tűnök most, mikor ezeket a szavakat írom, de nem tudok nem az lenni, mikor látom, hogyan fejlődnek a kezem alatt; hogy csupán néhány tréning után is mennyit haladtak előre az Úton. Remélem, lesz bennük elég kitartás, és ameddig csak tehetik, nem is térnek le róla.

Minden kezdet nehéz...

...azt persze nem mondhatnám, hogy ma kezdtem a szakmát. Egyiket sem. Azt mondják, hogy írónak születni kell, ha pedig ez így van, akkor hamarosan harminc éves tapasztalattal fogok rendelkezni e téren, ami még gombócból is sok. És valóban: mindaz, amit életünk során tapasztalunk és megélünk, visszaköszön a műveinkben. Ma este hallottam egy ismerősömtől, akihez csak egy autogramot adni ugrottam be (egy srácnak szánta ajándékba a születésnapjára, szóval ennél nagyobb örömmel még sosem dedikáltam senkinek) és végül éjfélig beszélgettünk az írásról meg a kártyáról, hogy már a Bábjáték megjelenésekor is rávágták sokan, hogy: ez rendőr, vazze! Azt nem tudom, hogy erre miből következtettek. A Bábjátékot ugyanis hamarabb írtam, mint hogy erre a megtisztelő pályára léptem volna, de hát lehet, hogy rendőrnek is születni kell. Persze van, aki tovább tanul, tudom, de ez már szakállas vicc, lépjünk is tovább.
Naszóval, mivel most boldog-boldogtalan blogot ír, úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom vele jómagam is. Meg akarom tudni, hogy miért ül John J. Sherwood barátom képén az az élveteg vigyor, amikor arról beszél, hogy fogja kibeszélni a közös élményeinket a blogjában. Na, most majd jól visszavágok neki! Ha ő megír, hát megírom én is!
Szóval, olvasó, örülök, hogy ide tévedtél. Talán a sok duma közepette meg is tudsz rólam valamit, nem csak egy kacafántos név leszek egy szépen megrajzolt borítón. Hozott Isten! Foglalj helyet, és érezd magad otthon. Itt mindig szívesen látlak vendégül.