Hosszabb szünet után újra a porondon

Tévedés ne essék: nem jártam cirkuszban a hétvégén, és a bohócokat meg az idomárokat sem nagyon kedvelem. Az oroszlánt meg mindig harapósnak tartottam, úgyhogy inkább tartózkodnék tőle. Az artista már más káposzta, főleg ha a szebbik nemhez tartozik, de a címhez ennek is vajmi kevés köze van.

Mikor gondolkodtam, hogy hogyan is kezdjek bele egy újabb bejegyzésbe, az előző hozzászólásaimra esett a pillantásom, és elszörnyedtem. Április????!! Atyaég, már júliust írunk! No igen, EwiL barátom nemrégen dicsért meg, hogy mennyire foglalkozom a blogommal és mily' lelkismeretesen aktualizálom. Köszönöm a dícséretet; utólag elmondhatom, nem szolgáltam rá. Szóval amikor a címet kellett beírnom, a fenti mondat jutott az eszembe. Mint egy cirkusz türelmetlen közönsége előtt, félrevonom a függönyt és jó porondmester módjára ismét a reflektorfénybe lépek. Meghajolni nem fogok; na nem azért, mert bármi problémája lenne a derekamnak (bár ha lábtól fölfelé haladok a sérülések listáján, elméletileg az következne) hanem mert nincs miért: az elmúlt időben sajnos egyetlen sort sem tudtam hozzátenni a készülő regényemhez.

Mielőtt a rajongók felháborodott milliói cunamiként rontanának rám, hogy mégis mit képzelek magamról, el kell mondanom: az utóbbi időben kissé sűrűre sikeredett az időbeosztásom. Másik osztályra kerültem a Cégnél, új feladatokkal (nem is kevéssel) és lehetőségem adódott arra, hogy afféle "pihenésként" vissza-visszaruccanjak az utcára, ami mindig is a szívem csücske maradt. Szóval rendesen bevállaltam a feladatokat, akciókat, miegyebet. Csaknem minden hétvégémen az utcákat róttam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbántam. Bár vajmi kevés szabadidőm maradt, megcsapott a régi idők nosztalgiája és ez, bevallom töredelmesen, nagyon hiányzott már. A túlórapénzről pedig inkább nem beszélek, piszkos anyagiak, fuj, meg egyébként is mit képzelünk, nem a pénz körül forog a világ.

Sajnos a nosztalgiának (és a túlórapénznek persze) ára volt, ez pedig ott jelentkezett, hogy kevés szabadidőmben vagy a családomat és barátaimat látogattam körbe, vagy az ágyat nyomva bámultam a 24 című sorozatot, ami rövid idő alatt a kedvencemmé vált.

De hogy a felháborodott rajongók millióinak kedélyét csillapítsam, ünnepélyesen kézfelemelve, másik kezemmel a szívem felett megesküszöm: én, Eric van Dien, a Magyar Köztársaság írója és rendőre ünnepélyesen esküszöm, hogy készülőfélben lévő regényem el fog készülni még idén nyáron. Ha életemet és véremet kell áldoznom érte és a fantasy irodalom örökifjú szellemének fennmaradásáért, akkor is. Isten engem úgy segéljen.

Ámen.