Nahát... egy bejegyzés... végre.

Érdekes dolgok történtek velem az elmúlt cca. másfél esztendőben, amit a blog- és (sajnos) regényírás-mentesen töltöttem. Legutolsó bejegyzésem, ha jól emlékszem, a 2011-es újévi üdvözlet volt, ami nem tegnapi esemény. Mindazonáltal jókívánságaimat továbbra is fenntartom; ennyi minimum jár az Olvasóknak.

Mi minden történt velem, és mi ez a hatalmas űr a bejegyzéseim között? Sosem tartottam magam elvakult bloggernek, és bár szeretek beszélni, írni meg különösképpen, a muszáj-szerepet sosem állhattam. Pedig ez a blogger szerep egy idő után muszájjá válik, különösen ha egyéb teendői is vannak az embernek.

Az egyéb teendőkről jut eszembe: egy jó hírrel kezdhetem új bejegyzéseim sorát. Sikerrel elvégeztem ugyanis a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának cca. négy éves képzését. Sűrű és igen tevékeny időszakot tudhatok magam mögött, és az eredményeim meglátásom szerint híven tükrözik ezen erőfeszítéseimet: 4,5-ös záróvizsga átlagom engem is meglepetésként ért.

Az ezt követő időszak a töltődésé volt; mostanára ismét csurig vagyok tettvággyal és visszatért a régi ihlet is, amely a szellemileg megterhelő időszak alatt sajnos nem sokszor látogatott meg.

No igen, az ihlet... Formálódó regényem első kötetével meglehetősen korán, még 2010 végén elkészültem ugyan, ám a vizsgák miatti figyelem-megosztás meghozta negatív eredményét: a regény felépítése, a szereplők jelleme és motivációi meglehetősen szétesettnek tűntek. A fejemben is meglehetősen zavarosan létezett még a sztori, amelynek ez a figyelem-megosztott közeg nem szolgált előnyére. Átdolgozásra szorul hát, mégpedig tiszta fejjel, teljes összpontosítással és odaadással. A regényem, a gyermekem, úgy érzem, megérdemel ennyit, ahogyan az Olvasók is, akik tudom, jó ideje várják már tőlem az újabb történetet. Sokat küzdöttem az utoljára kezdő koromban érzett "megjelenésvággyal", és sikerrel legyőztem: inkább eltoltam a munkálatokat az egyetem utánra, mint hogy egy zavaros és szétesőfélben lévő regénnyel "lepjem" meg a közönséget.

Ahogyan a Cégnél szoktuk mondani: "az Idő nekünk dolgozik".

A regény új arculatán már dolgozom; értesítettem a szerkesztőséget is visszatérésemről, szóval a közeljövőben gyakrabban jelentkezem, és törekszem arra, hogy immár munkásságomnak is kézzelfogható formát adjak, egy újabb regény képében.