Tanulni, tanulni, tanulni... és tanítani, no meg írni

Elég hosszú idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. A mindennapjaim tele vannak rohanással, elvégre is büszkén elmondhatom magamról, hogy egyszerre dolgozom rendőrként, íróként és harcművész mesterként, emellett pedig főiskolát végzek, hiszen csak jóleső érzés lenne a vállaimon érezni az aranycsillag súlyát. Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy megérte-e belefogni egyik-másik elfoglaltságomba, de mindig arra az eredményre jutok, hogy igenis meg. Tekintve, hogy egyszer már csaknem elvitt egy hirtelen támadt betegség, értékelni kell azt a tényt, hogy ha bármikor eljön értem a kérlelhetetlen kaszás, akkor a fejemet felszegve, bátran mondhatom neki: vigyél csak; tettem annyit életemben, hogy teljesnek érezhessem azt.
Száz szónak is egy a vége; az iskola telik, a tanítványaim fejlődnek (de még hogy!) a család és a barátaim mellettem állnak, és egyelőre nem kívánhatok ennél többet. Jaj, és ki ne hagyjam a tényt, hogy hamarosan új regénnyel érkezem, hogy az olvasóim ne unatkozhassanak. (Addig is tudom ajánlnai Raoul Reniert, Wayne Chapmant, Jan van den Booment, John J. Sherwoodot, Keith Alansont, Indira Mylest és a többieket, akiket helyszűke miatt most nem tudtam nevükön nevezni.) Hogy mi lesz a témája? Nos, csak annyit mondok, hogy Erion, Erion és Erion. A Kalandozók Városa a kedvenc játszóterem, lévén igazi nagyvárosi helyszín, egy nyüzsgő metropolisz egy olyan világban, ahol egyetlen más hasonló zsúfolt város nincs. Erion maga egy csoda, hiszen a méretei New Yorkéval vetekszenek, egy ynevi fejlettségű világban pedig ez nem semmi. Ezernyi élet és halál, öröm és szenvedés. Milliónyi téma, és mind közül a legtitokzatosabb: a hercegi család élete. A családé, amely Erion nagy közönsége előtt sosem jelenik meg, és előlük egy külön, jól elzárt belső városba húzódik vissza. Mi rejlik a falai között? Kik élnek ott? Milyen emberek? Emberek még egyáltalán, vagy sosem voltak talán azok? Egy felsőbbrendű, ősi faj leszármazottai talán, vagy megkeseredett túlélők? Ki fog derülni, ígérem. Hamarosan. Ha az időm, és a tankönyvek engedik, még ebben az évben.