Mint korábban már írtam, a legújabb regényem - egy korábbihoz, a Godorai őrjárathoz hasonlóan - Erionban játszódik, a témája pedig a hercegi család ügyes-bajos dolgait fogja körül. Persze mindenképpen elkalandozok a Palotanegyed falain kívülre is, hogy a Városok Városának újabb szegleteivel ismertessem meg az Olvasót, mivel úgy hiszem, Godoráról sosem lehet eleget írni.
Nem véletlen, hogy akár Ynev kalandozói, kisebb-nagyobb kitérők után jómagam is folyton-folyvást visszatérek e zajos épületdzsungelbe. Mikor csaknem húsz éve megismerkedtem Ynevvel, már akkor is vonzott a titkokkal és emberi drámákkal terhes légköre, ahol emberi fenevadak lesnek folyton zsákmányra, ahol az emberek gyors felemelkedést remélnek de gyakorta sajnos csak keserű csalódásra lelnek... vagy talán még rosszabbra. Ha Ynevet egyetlen emberi testként képzeljük el, Erion lenne a szíve, amely vérrel pumpálja tele a test többi részét. Ha Ynevet be akarnánk szuszakolni Erion határai közé, akkor a város maga Torozon Tavernájának helyére kerülne; a szüntelenül nyüzsgő, zajos épületére, ahol sosem áll meg az élet, és amely a társadalmi-szociális érintkezés központi helye. Erion önmagában egy gazdasági elosztóközpont, egy szociokulturális olvasztótégely, de több egyszerű vegyesfelvágottnál. A Hercegi Palota a kyr hagyományok legletisztultabb örököse a jelenkori Yneven, és a város maga is - jórészt a Kapuk megléte okán, de sok egyéb kulturális és politikai tényező hatására - különleges helyet foglal el abban a társadalmi-gazdasági hálózatban, amely keresztül-kasul befonja Ynevet. Ha ezt a hálózatot a pók hálójaként képzeljük el, akkor Godora minden bizonnyal a pók fészke.
Mielőtt bárki is rámutatna: szándékosan nem akarom e helyütt konkrétumokkal untatni az Olvasót. Nem igazán vagyok híve az önkényes, blogon-fórumon keresztül történő világalakításnak, hiszen én magam csupán egy személy vagyok azok közül, akik Ynev sorsát alakítják, és mint tudjuk, e világ történetét - akárcsak Földünkét - nem írhatja egyetlen ember. A fentieket azonban mindenképpen le kellett írnom ahhoz, hogy ecsetelhessem, miért is vonz annyira ez a városgigász. Egyrészt, mivel bár Ynev méreteihez viszonyítva csekély kiterjedésű területről van szó, mégis sorsformáló tényezőt jelent a kontinens történelmében, amelynek folyamán újra és újra bebizonyította: képes, ha nem is érintetlenül és változatlanul, de túlélni a korok viharait és sikerrel átvészelni minden megpróbáltatást. Másrészt az ok egy egyszerű képlet, amely objektív írói szemmel leírva a következőképpen fest: sok ember kis helyen nagy feszültség és rengeteg dráma. A Városok Városa ideális színtere bármely ember személyes drámájának, sorsfordító összecsapásainak, ezernyi mélyre ásott rejtély és titokzatos legenda kútfője. Ennél ideálisabb táptalajt elképzelni sem tudok egy irodalmi műhöz. Természetesen jómagam munkámnál fogva hasonló emberi drámákat látok és élek meg nap mint nap; önáltatás lenne azt hinnem, hogy ezen élményeim nem hoztak engem közelebb Erion jellegzetesen urbánus közegéhez; és bár magam az évek előrehaladtával egyre inkább úgy érzem, hogy számomra a legideálisabb környezet egy erdőszéli, patakparti kis házikó, távol a városok mocskától és zajától, emberi sorsokra érzékeny írói énem folyton-folyvást visszahúz a Városok Városába, hogy az valami újat tanítson nekem az örömről és keserűségről, haragról és megbocsátásról... magáról az Életről ugyanúgy, mint ahogy azt a megfáradt kalandozókkal teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése